2013. december 19., csütörtök

Muc úr és egy lehetséges világ

Ledobom. Csörren a többi között. Az utcazenész megköszöni. Érdeklődöm a hogyléte felől. Mondja, hogy jól van, csak hideg van már, a hangszer sem úgy szól, ahogy. Mondom, hogy vigyázzon magára. Kellemes ünnepeket kíván. „Viszontkívánom!” Valami megcsillan a karácsonyi világítás sűrű, fahéjillatú fényében. Egy óra az, ismerős, kedves karóra. Az órát viselő kéz reszketegen markolja egy pad támláját, míg a kar tulajdonosa – egy jól szituált öregúr- leül a padra. Közelebb érve látom, hogy Muc úr az.  Odamegyek hozzá, leülök én is a padra.
-Ki maga? – kérdezi.
-Talán egy emlék a múltjából. – válaszolom erre.
-Tudja, egy lehetséges világban akár ismerhetném is.
-Meglehet.
Ledobom. Csörren a többi között. Az utcazenész megköszöni. Érdeklődöm a hogyléte felől. Mondja, hogy jól van, csak hideg van már, a hangszer sem úgy szól, ahogy. Mondom, hogy vigyázzon magára. Kellemes ünnepeket kíván. „Viszontkívánom!” A karácsonyi világítás sűrű, fahéjillatú fényében hazasétálok…

2013. december 1., vasárnap

Tiszta

Hidd el nem azért van mindez, mert nem bízom,
Vagy, mert nem érdekel, mi van veled
Sokszor eszembe jutsz, akárcsak a 'mi lenne ha' frázis,
De talán mi már a vitán kívül nem tudnánk semmire sem jutni.
Várjunk! Miféle mi? Te és én
Csak a vitában voltunk mi...
Amikor eszembe jutsz, a gondolat ragaszkodó, nem enged [hogy csak még],
Marasztal téged valami idebenn
Furcsa érzés, hogy itt maradsz, ahol sosem voltál,
Ülsz a lócán, a tisztaszobából kitúrt a kétely és a sértődöttség.
Csak láthatnám arcod újra, csak egy kicsikét, hogy még,

csak egy kicsit...