Muc úr és egy lehetséges világ

Ledobom. Csörren a többi között. Az utcazenész megköszöni. Érdeklődöm a hogyléte felől. Mondja, hogy jól van, csak hideg van már, a hangszer sem úgy szól, ahogy. Mondom, hogy vigyázzon magára. Kellemes ünnepeket kíván. „Viszontkívánom!” Valami megcsillan a karácsonyi világítás sűrű, fahéjillatú fényében. Egy óra az, ismerős, kedves karóra. Az órát viselő kéz reszketegen markolja egy pad támláját, míg a kar tulajdonosa – egy jól szituált öregúr- leül a padra. Közelebb érve látom, hogy Muc úr az.  Odamegyek hozzá, leülök én is a padra.
-Ki maga? – kérdezi.
-Talán egy emlék a múltjából. – válaszolom erre.
-Tudja, egy lehetséges világban akár ismerhetném is.
-Meglehet.
Ledobom. Csörren a többi között. Az utcazenész megköszöni. Érdeklődöm a hogyléte felől. Mondja, hogy jól van, csak hideg van már, a hangszer sem úgy szól, ahogy. Mondom, hogy vigyázzon magára. Kellemes ünnepeket kíván. „Viszontkívánom!” A karácsonyi világítás sűrű, fahéjillatú fényében hazasétálok…